Honnan jöttem én?
Hogyan nézek ki?
Senki se tudja.
Én vagyok az álom-evő fekete-fehér Baku.
Ifjú hölgy,
Álmatlanság gyötör az éj közepén?
Ebben az esetben, mit szólnál ha elmondanék neked egy varázs igét?
...És most, kössünk egy rózsaszínű ígéretet.
Rémületes álmod volt?
Bízd, csak rám egész nyugodtan.
Felfalom az összeset neked.
Nincsen több aggodalom.
Pihenj teljes békében.
És felejtsd csak el a rossz dolgokat.
Ifjú hölgy,
Van valami más kérésed?
Semmiképp sem, utasítom vissza,
Ha ezzel boldoggá tehetlek.
...És most, pecsételjük meg az ígéretünk egy csókkal.
Szeretnél még többet álmodni?
Bízd, csak rám egész nyugodtan.
Megadok neked mindent amit kérsz.
Az édes történeteket, és,
pikáns fantáziálásokat,
Felfalom szíved összes bensőségét.
Kívánj csak, még, még többet,
Tárd fel előttem szíved vágyait.
Míg nem szabadulhatsz előlük.
Ez egy feneketlen paradicsom.
És...
Mikor a telihold feljön,
Az én munkám véget ér.
És a fizetségem... Tudod már, nem?
A szemedben úszó színes álmokat,
És mindenedet magammal viszem.
Milyen szánalmas az arcod. Ez a rideg valóság.
Nem te akartad, hogy így legyen?
Mikor belemerülsz az álmaidba,
Úgy se válnak soha valóra.
...Üdv a fekete-fehér (monokróm) világban.
