Kagamine Len&Megpoid Gumi - Ah, it's a wonderful cat life

Milyen édes fiatal hölgyet látok itt,
Bundája imádni való fehér és tökéletes.
Egy ilyen csodálatos holdfényes éjszaka,
Mond miért nem játszunk együtt egy kicsit?

Minden macskának egy élete van,
Úgy kell élned, hogy semmit ne bánj meg.
Mond csak nem téphetném darabokra,
Fogaimmal a nyakörvedet?


Kóborolni a legjobb, nyaú-nyaú-nyaú,
Halat csenni és galambokat üldözni.
Nappal míg az emberek dolgoznak,
A tetőről figyelni, majd egy jót szunyókálni.


Szabad lehetsz végre, nyaú-nyaú-nyaú,
Hadd mutassam be néhány kedves barátom.
És most nyisd csak ki az ablakot,
És ugorj ki velem!

Milyen önfejű, a kóbor macska úr,
Kinek a szemei a sötétben villognak.
Elég jó a meggyőző képességed, de
Nem vagyok egy buta és naiv lány.


Minden macskának egy élete van,
Ezért vagyok elővigyázatos.
A nyakörvem márkájának értékét,
Csodálkoznék ha megérthetnéd.


Előkelőnek lenni, nyaú-nyaú-nyaú,
Csodás ebédet fogyasztani egy pihe-puha ágyon.
Habár kinem álhatom ha vizes vagyok,
Minden nap egy alapos fürdőt veszek.


Velem ellentétben, nyaú-nyaú-nyaú,
Van bárki aki rád is vigyáz?
Holnap talán egy autó üt el,
De az is lehet, hogy nem.

A makacsságod is nagyon imádnivaló,
Egyre csak jobban, beléd szeretek azt hiszem,
Oh, milyen őszinte vagy, de ezzel a hozzáállással,
Soha nem kapod meg a szívem.


Az az én álmom, nyaú-nyaú-nyaú,
Hogy egy nap elhagyom végre ezt a várost.
És egy messzi északi országba utazok,
Hogy saját szememmel láthassam a sarki-fényt.


Hogy ha te is, nyaú-nyaú-nyaú,
Ott lehetnél velem, csodálatos lenne.
De úgytűnik ez sose válhat valóra,

Az én életmódom, nyaú-nyaú-nyaú,
Nem változtathatom meg ennyire könnyedén.
Az a lány aki tart, egyedül él,
Egyszerűen nem hagyhatom el.


A mondatom közepén, nyaú-nyaú-nyaú,
Már is elmennél? Hé, várj!
Ugye holnap is eltudnál jönni?
Megvárlak, ígérem...

Hagane Miku - Marionette

Közelítettél, azt mondtad szeretsz, és szorosan magadhoz öleltél.
Mint egy csoda, a világ újból fényesen ragyogott,
Válaszoltam a reményre és feláldoztam mindent.

A nevető, éneklő és táncoló marionettet,
Azt montad őt akarod, de hol ez az éned most?
Húz, Húz - a gyenge szálak magukkal rántanak,
S, az illúziódat csókolom csupán.

Ölelj, ölelj-ölelj míg össze nem török,
S, ha összetörtem végleg eldobhatsz.
Hazugságaid közt ingadozva, nincs mit mondanod.
A melegséged sincsen többé már itt.

Nekem akinek nem volt már többé miért élnem,
Megmutattad mi az élvezet, boldogság és remény.
A fekete felhők melyek elfedtek eltüntek végre,
A felhős szemem visszatükrözte a fény reszketését.

A szerelemtől elnyomott marionettet akartad,
Azt montad őt akarod, de hol ez az éned most?
Érzem a meleged a hosszú szálakon át,
Eggyé akarok válni veled.

Húzz csak, húzz csak - húzz míg össze nem török,
Érezni akarom a jelenlétedet.
Nem látom a hazugság áztatta arcod,
Nem emlékszem a mosolyodra sem.

A szomorúság lassan elfalaz,
Túlárad érted a szeretet és az utálat.

A nevető, éneklő és táncoló marionettet,
Azt montad őt akarod, de hol ez az éned most?
Húz, Húz - a gyenge szálak magukkal rántanak,
Az illúziódon függök csupán.

Ölelj, ölelj -ölelj míg össze nem török,
S, ha összetörtem végleg eldobhatsz.
Hazugságaid közt ingadozva, nincs mit mondanod.
A hangod sincsen többé már itt.