Hagane Miku - Marionette

Közelítettél, azt mondtad szeretsz, és szorosan magadhoz öleltél.
Mint egy csoda, a világ újból fényesen ragyogott,
Válaszoltam a reményre és feláldoztam mindent.

A nevető, éneklő és táncoló marionettet,
Azt montad őt akarod, de hol ez az éned most?
Húz, Húz - a gyenge szálak magukkal rántanak,
S, az illúziódat csókolom csupán.

Ölelj, ölelj-ölelj míg össze nem török,
S, ha összetörtem végleg eldobhatsz.
Hazugságaid közt ingadozva, nincs mit mondanod.
A melegséged sincsen többé már itt.

Nekem akinek nem volt már többé miért élnem,
Megmutattad mi az élvezet, boldogság és remény.
A fekete felhők melyek elfedtek eltüntek végre,
A felhős szemem visszatükrözte a fény reszketését.

A szerelemtől elnyomott marionettet akartad,
Azt montad őt akarod, de hol ez az éned most?
Érzem a meleged a hosszú szálakon át,
Eggyé akarok válni veled.

Húzz csak, húzz csak - húzz míg össze nem török,
Érezni akarom a jelenlétedet.
Nem látom a hazugság áztatta arcod,
Nem emlékszem a mosolyodra sem.

A szomorúság lassan elfalaz,
Túlárad érted a szeretet és az utálat.

A nevető, éneklő és táncoló marionettet,
Azt montad őt akarod, de hol ez az éned most?
Húz, Húz - a gyenge szálak magukkal rántanak,
Az illúziódon függök csupán.

Ölelj, ölelj -ölelj míg össze nem török,
S, ha összetörtem végleg eldobhatsz.
Hazugságaid közt ingadozva, nincs mit mondanod.
A hangod sincsen többé már itt.