Egy apró s gyenge szikra lobbant csak fel a szívem legmélyén,
Majd észrevétlenül szenvedélyes tűzként terjed szét.
A pillangóm csak céltalan és szeszélyesen csapdosott,
Majd kezedre szállva, szórta el élete porát.
Ahogy szétválasztjuk eggyévált ujjainkat,
Ajkunk helyett nyelvünk fonódik össze.
Amit teszünk, tudjuk megbocsáthatatlan,
És épp ezért olyan édes a bűn.
Azt akarom ölelj szorosan, hogy biztosíts meg róla,
Amit teszek nem rossz, nem vagyunk bűnösek.
Azt akarom, hogy csókolj meg és fesd át az egész testem.
A bűvöletedtől részegen, a szerelmedtől akarok megfulladni.
Talán elkerülhetetlen számodra, hogy magadhoz köss,
De ha tényleg szeretsz mutasd ki a megszállottságod.
Nincs mit tenni, szeretem a furcsa, szokatlan dolgokat,
Ezért hagyd, hogy olyan messzire mennyünk amíg bírunk.
Elborult elmével, szenvedélyes szívvel,
Könnyedén egymásba olvadunk.
A közös időnk annyira értékes,
Gyengéd érzésekre nincs lehetőség.
Ami közöttünk történik, nem az elképzelt álom,
Csak a megkérdőjelezhetetlenül valós "Mi".
Rég rá ébredtünk, hogy innen már nincs visszaút,
De nem is törődöm már semmivel, csakis veled egyetlenem.
A nyugtalan hajnal közeledtével,
Érzelmeim könnyekben törnek ki.
"Minden rendben" súgod megy nyugtatásul,
De akkor miért, zokogsz közben te is?
Azt akarom ölelj szorosan, hogy biztosíts meg róla,
Amit teszek nem rossz, nem vagyunk bűnösek.
Azt akarom, hogy csókolj meg és fesd át az egész testem.
A bűvöletedtől részegen, a szerelmedtől akarok megfulladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése