Hatsune Miku - Strobe Last

Mond csak, nem vetted még észre?
A saját utamat járom, amelyben igazán bízom,
Gyerünk, újra.

Így van.
Megértettem végre.
Még mindig csak itt vagyok,
Megkéne próbálnom elindulni?
A távoli időbe.

Nézd csak,
Amit éreztél az csupán,
A saját szíved volt, a fájdalomtól felkavarodva.
Gyerünk, te jössz.

És most,
Mikor éppen mosolyogtál.
A te mocskos szíved és én együtt lélegeztünk,
És éppen ennyi volt.

Ha valahogyan szavakba foglalhatnád, egy élet minden egyes percét,
Úgy érezném, hogy van értelme tovább élnem, csak hogy mindenhol ott hagyjam
szavaim.

Ha valahogyan szavakba foglalhatnád, egy élet minden egyes percét,
Úgy érezném, hogy van értelme tovább élnem, csak hogy mindenhol ott hagyjam
szavaim.

Mikor kikapcsolok és nem leszek többé itt,
Nem leszek képes szavakba foglalni.
De amit megtehetek, hogy mosolyra fakasztalak,
Ez a mi dalunk és válaszunk egyben.

Hatsune Miku - 690000000

Halló?

A telefon tárcsájában ragadtam miután megérintettem,
Nevettem a csíntalan, suttogó szavakon,
Miután meghallgattam az automata válaszát,
Csak a fejemet fogtam. Az én nevem "Isten"

Emberek hangja, amit hallottam,
Álmok, remények, panaszok.
Az emberek hangja, bántja a fülem,
Nem akarom hallani már.

Az én hangom nem éri el őket,
De eltűröm, egyedül, örökké.
Az én hangom nem érdekel senkit,
De a telefon csak csöng.

Örültem az előzékeny bólintásnak,
De az ötlet vége, csak értelmetlen vicc volt.
Az ember megállt az elmélkedés előtt: "Te érted ezt?"
A teremtmény kedvéért, meghallgattam a hangodat.

Nem értettem meg, a szavaidat, melyeket csak elejtettél,
Az ismétlődő, reménytelejes hangod irányt változtatott .

A szavak melyeket csak elejtettek, nekem szánták,
Nem bíznak már meg bennem. Majd letetted a telefont.

A 6,9 milliárd automatikus válasz percenként,
Örökkön-örökké a lelkemet zaklatja majd.
A 6,9 milliárd automatikus válasz percenként,
Örökkkön-örökké visszahangzik majd a fejemben.

Halló?

Kagamine Len&Rin - Like-dislike

Szeretet-utálat

Szeretlek-és nem, nem tudom, utállak,
Szeretlek-nincs más lehetőség, szeretlek!
Nem tudom, hogy talán szeretlek-e vagy sem.
Szeretlek és nem.

héééé
mooo

A franc! Folyton itt kavarog a fejemben,
Ennek a srácnak a vallomása.
Szeretem-utálom, nincsen köztes állapot?
Kényszerítenek a választásra.

Jó! A válasz már el is van döntve.
Házasság! Így igaz, tökéletes jövő.
Igen, egy fákkal ölelt kis helyen akarok élni!
És akarok vagy 3 gyereket.

De, de várj már miért?
Még csak 14 évesek vagyunk... azt tudod, ugye?
Mintha járnánk...Szeretlek, Figyelj már te hülye!
Nincs semmi védelmed, tele vagy gyenge pontokkal.

Mmmma

Szeretni akarlak, pihe-puhán
Mosolyogtam az igazgató beszédén,
A tejből és a pandából fehér medve lett.
A világ olyan eleven.

Szeretlek vagy nem, nem tudom,
Utállak vagy szeretlek.

Itt! Eh!?

Szeretnéd, ha megvenném neked a szivárvány kvarcot,
Láttam hazafelé menet ahogy bámultad,
Az iskola utcájának másik oldalán, de ne aggódj miatta.

Tényeg?! Nem igazán vagy az én típusom.
Ezért reagálok ennyire furán?
Értem, szóval megtaláltam a kedves oldaladat,
Reszketek és izgatott vagyok.

De még ha gyengéd is vagyok, lassan bölcs férfivá válok.
Kétségtelen! Biztos? Ilyen nagyon szeretlek.
Nincs semmi probléma, bízz csak meg bennem.

Gyerünk.

Feltüzelted a lángomat, reszket és reszket.
Egyre magasabbra nő, kész gyújtogatás,
"Szeretlek" Nem vagyok benne biztos,
De valószínűleg ez a válasz.

Nem - Úgy érzem elöntenek a színek,
Megértettem a kedvességed.
Egy kicsit perverz vagy , de a szerelem színekkel önt el...

Szeretni akarlak, szikráz-szikrázik,
A panda is elaludt, unalmas,
A szerelem idézte meg, és azóta neveljük, hogy vizet adtunk neki.

Két végzetes ember egy időben szereti egymást, ahogy a sajt összefonódik.
Az utálatnak két oldala van. Mostantól kezdve, szeretjük egymást!

Héééé, moooo

Megértettem a szerelmet – szeretlek
Szeretlek-nincs más lehetőség, szeretlek!
A szeretet, utálat, végtelen.
Parararara

Szeretlek és nem.

Hatsune Miku - Take it easy

Csak lazán, csak lazán, csak lazán, csak lazán,

Nincsen elég időm, nincsen elég pénzem,
Nincsen elég tervem. A szokásos, a szokásos.
Nincsen elég ruhám, nincsen elég kajám,
Nincsen időm aludni. A szokásos, a szokásos,

Gyerünk, vedd csak lazán,
Gyerünk vedd csak lazán, oké?
Gyerünk vedd csak lazán, vedd csak lazán, vedd csak lazán, jó?


Gyerünk, vedd csak lazán,
Gyerünk vedd csak lazán, oké?
Gyerünk vedd csak lazán, vedd csak lazán, vedd csak lazán, jó?

Nem tanulok eleget, nem gyakorlok eleget
Nem fektetek bele eleget. A szokásos, a szokásos.
Nem érdekel eléggé, nem vagyok elszánt eléggé,
Nem koncentrálok eléggé. A szokásos, a szokásos.

Gyerünk, vedd csak lazán,
Gyerünk vedd csak lazán, oké?
Gyerünk vedd csak lazán, vedd csak lazán, vedd csak lazán, jó?

Gyerünk, vedd csak lazán,
Gyerünk vedd csak lazán, oké?
Gyerünk vedd csak lazán, vedd csak lazán, vedd csak lazán, jó?

Gyerünk, vedd csak lazán,
Gyerünk vedd csak lazán, oké?
Gyerünk vedd csak lazán, vedd csak lazán, vedd csak lazán, jó?

Gyerünk, vedd csak lazán,
Gyerünk vedd csak lazán, oké?
Gyerünk vedd csak lazán, vedd csak lazán, vedd csak lazán, jó?

Hatsune Miku - Torinoko city

Ott ahol az egy és a nulla találkozik,
Van egy érteltenségekkel teli párbeszéd.
Mond csak, mi is pontosan a neved?
Válaszolj tíz betűnél kevesebbel.

Ott ahol a múlt és a jövő találkozik,
Teljesen elvesztem, nincs meg a jó irány.
Mond csak miért is létezel valójában?
Válaszolj száz betűnél kevesebbel.

Az éjszaka gyorsabban tör hajnalba mint kéne,
Egyáltalán nem találja az egyensúlyát.

Egyedül maradtam valahol, nem is tudom,
Egy csendes világban, egy kitalált világban.
Ha a sérült gyümölcsöt mindenki csak félredobja,
Nincs szükségem senkire, egyedül is megvagyok.

Ott ahol a nappal és éjszaka találkozik,
Van valaki akit nem vagyok képes látni,
Mond csak, mi is pontosan az én nevem?
Válaszolj tíz betűnél kevesebbel.

Ott ahol az igazság és hazugság találkozik,
Van egy nehéz érzés, melytől nem kapok levegőt.
Mond csak, miért is létezek valójában?
Válaszolj száz betűnél kevesebbel.

Szeretet, utálat, szeretet, utálat ismétlődik,
Erre a kifáradt szívre, nincsen szükségem.

Az idő mindig magától fog telni,
Hagyd a világot minden percben széjjelebb esni.
Ez az eltorzult táj, választ rejt magában,
De nincsen rá szükségem, jó nekem a hazugság.

Egyedül maradtam valahol, nem is tudom,
Egy csendes világban, egy kitalált világban.
Ha a sérült gyümölcsöt mindenki csak félredobja,
Egyedül nem vagyok képes semmire, kell, hogy mellettem legyél.

Hatsune Miku - Leave in summer, yet you're in my fluffoughts

"A nyárnak vége, máris a *bolyhondolataimba jársz."

Az esős évszak éppen csak, átsuhant a színtiszta égen,
Bámulok és *bolyhondolkodok.
Már biztos vagyok benne, hogy olyan messzire mentél,
Tőlem, mint ezek a felhők...

Aztán eszembe jutott amit egyszer mondtál:
A tél nagyon szép, de a nyarat rühellem...

Minden alkalommal mikor szerelmesen gondolsz rám nagyon szenvedsz,
És én is így vagyok ezzel.
Egy el nem múló érzés, a veszteségtől való félelem,
Pont mint a sündisznó dilemmája!
Hát viszlát!

A skarlát vörös évszak, épp átsuhan a derült égen,
Belefújva a fagyos szélbe.
Még mindig...
Úgy érzem, hogy a veled töltött,
Napok soha nem térnek vissza, beletörődtem a sorsomba

Aztán visszajöttél és azt mondtad:
Társat keresel a fagyos éjszakákra...

A magányos, fagyos időkben mindig együtt voltunk,
Igen, te is jól tudod.
Most a második nyár közeledtével,
Biztos vagyok benne, megismételjük a múlt hibáját.

Az érted érzett szerelmem örökké fog tartani,
A melegséged bonyodalmai ellenére.
Azért jöttem, hogy megértsem, az érzéseidet.
Ez egy csak-téli szerelem, a forró éjszakákra mikor nem tudsz aludni...

A magányos, fagyos időkben mindig együtt voltunk,
Igen, te is jól tudod.
Most egy újabb nyár közeledtével,
Készek vagyunk újra elkövetni a hibánkat...

Minden alkalommal mikor szerelmesen gondolsz rám nagyon szenvedsz,
És én is így vagyok ezzel.
De, lesz olyan valaha, hogy csupaszon állunk majd egymás előtt? Biztos vagyok
benne!

A-R-P-K (alpaka)

*Mindkét szó egy szójáték, a bolyhosság és a gondolat,gondolkozás szavakból, mivel alpakákról szól a dal!

Hatsune Miku - Paradaise Meisekimu

Áh, én álmos, én álmos, az én álmos fejem,
Még egy kicsit egyedül akarok lenni,
Keresek egy kényelmes, meleg helyet távol az emberek pillantásaitól.

Az álomnak amelyet az előbb álmodtam, nézd csak, nézd csak, de szép színe volt.
Olyannyira, hogy már csak sírni akarok, ezért van, ezért van hogy aludnék még.
Az álomba amelyet az előbb álmodtam, nézd csak, nézd csak volt egy gyönyörű dal.
Az egészet hallani akarom és ezért, még mindig, még mindig aludni akarok.

Áh, én álmos, én álmos, az én álmos fejem,
Még egy kicsit egyedül akarok lenni,
Keresek egy kényelmes, meleg helyet távol az emberek pillantásaitól.

Az álomba amelyet az előbb álmodtam, nézd csak, nézd csak szépia szín az ég,
Az álomba amelyet az előbb álmodtam, nézd csak, nézd csak volt egy békés szoba.

Áh, én álmos, én álmos, az én álmos testem,
Örökké csak aludni akarok,
Hátrahagyom a szeretteim és a fontos dolgaim, távol az emberek pillantásaitól.

A múlt béli bűneim és boldogságom, minden a kivánságom szerint lesz,
Holnap és akár még száz évig is, ez a tökéletes álom.

Áh, míg alszom, míg aszom, míg alszom a valódi álmaim elveszítem,
Majd, az álmosságomban csak egy teljesen üres hely marad, az én paradicsomom.

Áh, én álmos, én álmos, az én álmos fejem,
Még egy kicsit egyedül akarok lenni,
Keresek egy kényelmes, meleg helyet távol az emberek pillantásaitól.

Az álmomon kívül, amit most álmodtam, nézd csak, nézd csak, de szépek a színek,
Az álmomon kívül, amit most álmodtam, nézd csak, nézd csak, de szépen szól e dal.