Egy nap majd, felszakítom a gravitáció láncait,
És elviszlek a műholdak közé.
Kerestelek téged a városban,
Barangoltam az esti utcán,
A hangodtól a telefonban,
Miért kezdek aggódni?
Mikor rád találtam, a szemeid vörösek voltak,
Ne játszd meg, hogy semmi sem történt,
Nem hagyhatlak a sötétség mocsarába süllyedni.
Egy nap majd eloldozom a gravitáció láncait,
És a műholdak közt szállunk majd az űrben,
Ha eljutunk oda, a súlytalan testünk *1/6 lesz majd.
A bánat amit az arcodon viselsz,
Ha felvidíthatnálak, nekem elég lenne,
Egy nap,elviszlek majd innen,
A gravitáción kívülre.
Az űrutazás egyenlőre lehetetlen ,
De elviszlek egy fizikailag magasabb helyre.
Sok megoldásra gondoltam,
Így, hogy elviszlek a kikötői piros világító toronyba.
Próbáltam megjátszani, hogy szaladok,
hogy elrejtsem a gyors szívverésem,
De ma, engedd meg, hogy megfogjam a kezedet.
Mint egy körpályás lift,
A műholdunk a felhők fölé emelkedik,
300 méter magasan, világosabb lesz mint, most.
Ez nem több egy olcsó trükknél,
Tudod miről beszélek, de jobb lenne nyíltan közölnöm,
Elakarlak vinni valahova a föld fölé,
A gravitáción kívülre.
Az érzéseim általában nyíltak,
Így valószínűleg ismered őket,
De, én még mindig megakarlak menteni az önzésem elől.
A nap saját fényét adja,
Hogy a hold vakítóan ragyoghasson,
Nem bíznál meg, te is így bennem?
Egy nap majd, felszakítom a gravitáció láncait,
És elviszlek a műholdak közé.
A fájdalom, magány és minden más is
1/6 lesz.
Bár, az űrhajónk még sokáig nem érjük el,
Míg küzdünk az utunkon át,
Nem fognád meg a bal kezem?
Egy nap, elviszlek majd a gravitáción kívülre.
A gravitáción kívülre.
*Megj.: A világűrben a gravitációs erő a földi gravitációs erő 1/6-oda.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése