Black Rock Shooter, Hova mentél, mond?
Hallod amit mondok?
Meddig kellene még ordítanom?
Mennyi könnyet kellene még hullatnom?
Elég már, nem tudok többé rohanni.
A világ amit egykor megálmodtam, elveszett.
Ezen a sötét omladozó úton, mely még sose látott fényt,
Azt hiszem láttam a reményt, mely sohase létezhetett volna.
De miért?
Black Rock Shooter, sóvárgó emlékek,
Azokról az egyszerűbb, bűbájos időkről.
De, Black Rock Shooter, Nem tudok mozdulni,
A sötétségen át hulló csillagokat kérem, mert még egyszer rohanni fogok.
Rémült, és reszkető hangon suttogom, "Szólíts meg."
Egy újabb lépéssel, nem fogom elérni a távolban,
A hajnalt magához ölelő eget.
A visszafojtott könnycseppek kicsordulnának,
Most nem nézhetek le,
Így értem el végre egy pihenőt.
A jövőben akarok élni, de értem már,
Emlékszem, hiszem az egész szívemmel.
Így igaz.
Black Rock Shooter- ez a gyengéd illat,
Fájdalmas, a szívembe mar, elvisz a szavaidhoz.
Black Rock Shooter, mozdulj már!
Győzd le a világot.
A kezdetek óta tudom, hogy itt voltál,
Minden bennem rejlő bátorság,
fog majd fényt hozni,
És nem fogok soha többé rohanni .
Black Rock Shooter, nem vagy egyedül,
Nem haragszom ha hangosan sírnál.
Black Rock Shooter, csak figyelj,
Itt kezdődik az én történetem.
Ha bármikor felejteni kezdenél,
Eléneklem majd ezt a dalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése