Legyünk csak barátok, ezt kell tennünk.
Legyünk csak barátok, itt az idő búcsút mondani.
Legyünk csak barátok, ezt kell tennünk.
Legyünk csak barátok, legyünk csak barátok, legyünk csak barátok.
Tegnap kora reggel jutott az eszembe,
Hogy olyan mintha törött üvegdarabokat szednék össze.
Mi a franc ez? A megvágott ujjaimból csöpög,
Ez tényleg az amiben reménykedtünk?
A szívem mélyén tudtam, hogy,
A legnehezebb választás lesz a legjobb.
De, az önzőségem elutasítja, újra ellentmond magának.
Mikor mondhatom el neked?
A lassan pusztuló világban,
Küzdök, de ez az egyetlen mód,
Kivésem a fakó mosolyodat, kihúzom a dugót.
Sikítok a rekedt hangomon,
Visszaverődve és rezonálva visszhangzik a hiábavalóságban.
A felszabadulásom végére semmi sem maradt.
Véletlenek melyek korcsosítva taszítanak minket a sötétbe és darabokra törnek.
"Nem számít mit teszünk, az élet már csak ilyen" motyogtam,
Majd valakinek a könnyei lecsorogtak a száraz arcán.
Ezt kell tennünk, legyünk csak barátok.
Itt az idő búcsút mondani, legyünk csak barátok
Ezt kell tennünk, legyünk csak barátok.
Legyünk csak barátok, legyünk csak barátok.
Tegnap a békés este ráébresztett,
Hiábavaló lenne felszedni a lehullott virág szirmokat.
Mert a virág sohasem fog újra virágozni,
Apró, de már halott a tenyeremben.
A mi időnk véget ért már nagyon régen.
Emlékszem az évszakra, és a bájos mosolyodra mikor először találkoztunk,
Felidézve a régi emlékeket, megbántjuk egymást amilyen rosszul csak lehet.
A lelkünk tele van tüskékkel.
Erről a folytonos, kifakult kapcsolatról,
súlyosan, nem tudom meggondolni magam.
Még mindig szeretlek, nem akarok távol lenni tőled, de el kell neked mondanom, hogy,
A lelkemben zuhog az eső,
Kábult vagyok, élettelenül állok, a látásom elmosódott.
A döntésem ellenére, a fájdalom még mindig áthat.
A kötelék köztünk szét vált és minden nappal halványabb.
Viszlát, kedvesem, vége van,
Távoznunk kell anélkül, hogy visszafordulnánk.
Csak még egyszer, csak még egyszer,
Ha valóra válhatna a kívánságom,
Újra és újra megszületnék, hogy láthassalak téged azokban az időkben.
Sikítok a rekedt hangomon,
Visszaverődve és rezonálva visszhangzik a hiábavalóságban.
A felszabadulásom végére semmi sem maradt.
A kötelék köztünk szét vált és minden nappal halványabb.
Viszlát, kedvesem, vége van,
Távoznunk kell anélkül, hogy visszafordulnánk.
Mindennek vége már.
Legyünk csak barátok, itt az idő búcsút mondani.
Legyünk csak barátok, ezt kell tennünk.
Legyünk csak barátok, itt az idő búcsút mondani.
Legyünk csak barátok, ezt kell tennünk.
Legyünk csak barátok, itt az idő búcsút mondani.
Legyünk csak barátok, ezt kell tennünk.
Legyünk csak barátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése