A magányos lány mindig elérhetetlen dolgokról álmodozik,
Túl sok dolog kavarog a zavart fejében,
Szét kaparja őket,
Szét kaparja őket,
"Nincs gond" motyogja magába,
De a szó amilyen könnyen jött, könnyen tovább száll.
Újabb hiba, Újabb hiba,
Ha véget ér a hiba keresés,
Újra forog majd.
Még egyszer, még egyszer,
"Ma is forogni fogok.".
Szólt a lány, szólt a lány,
Miközben szavainak a jelentésével játszadozott
"Rendben vagy már?"
"Nem még nem, mert még mindig hosszú az út és nem látom a végét, ezért visszafogom a lélegzetem, Most."
A forgó lány, csak árnyéka annak aki valaha volt, nem képes elérni a színeket a másik oldalon.
A hangok átfedik egymást, és,
összekeverednek,
összekeverednek,
"Nincs gond" motyogta majd a szavai elvesztek,
Hogyan végződhetne minden jól, ha,
A dombos út, magához csalja és hibára kényszeríti.
Még egyszer, még egyszer,
"Hadd foroghassak újra még egyszer."
Szólt a lány, szólt a lány,
Miközben csöndesen ismételte magát.
"Rendben vagy már?"
"Csak még egy kicsit, és biztosan látni fogunk majd valamit, ezért visszafogom a lélegzetem, Most."
Még egyszer, még egyszer,
"Ma is forogni fogok.".
Szólt a lány, szólt a lány,
Miközben mosolyogva játszott szavaival.
"Rendben vagy már?"
"Igen rendben, biztosan te is belefáradtál már, ezért fogjuk vissza a lélegzetünk, Most "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése